A Fux Fesztivál Kovax és barátai koncertjéről

 

Visszatért a vándor és emlékezett, és ahogy mesélt, a közönség elképzelhette, milyen volt a nagyváradi bábszínház a fesztivál névadójának, Fux Pálnak az idejében. Az énekes és zongorista Kovács Péter „Kovax” koncertje Jöjj vissza, Vándor címmel zenével és történet meséléssel szólt saját útjáról és édesapjának, Kovács Györgynek útjáról is. Három szám, 55, 33 és 65 köré szerveződtek a történetek és a dalok, a zenész és a bábművész mérföldköveiként: „55 éves; 33 éve vándorolt ki az országból; 65 éves volt az édesapja mikor elhagyta Nagyváradot”.

A koncert egy színházi mozzanattal kezdődött, ahogy a vonatzakatolás és a sínek csikorgásának hangját követően, kezében bőröndjével belépett a vánor, és ahogy leült hanszeréhez, kezdetét vette a zenei élmény. Innentől pedig mintha már a közönség időutazott volna, különböző megállókhoz érve: a koncert szeretettel teli nosztalgia volt gyerekkorról, a bábszínházban gyerekként töltött időkről, a pályakezdés éveiról, a hajóutakról, ahol Kovax korábban volt zongorista, családról, kollégákról és barátokról, és édesapjáról, aki 1968 és 1990 között bábszínészként, rendezőként, fordítóként két évtizeden át dolgozott a váradi bábszínházban.

Az önállóan előadott dalok mellett az ütőhangszeres Schneider Szilveszter végig kísérte, továbbá barátokkal zenélt együtt, és a társulat néhány tagjával, akik hangszeren vagy egy-egy dalt énekelve csatlakoztak. A lilliputos Csepei Róbert, Haraji Adalbert, Stefán Bodor Mária és Erőss Noémi mellett a nagyváradi Magneton együttes frontembere, Antal István is fellépett, és lényeges pillanatokat teremtett egy Magneton dal és József Attila Kertész leszek megzenésített versének előadásával. Többek között Zorán és LGT dalok is elhangzottak, és szintén egy fontos mozzanat volt a zenei pályája elején járó Kovax megidézése az akkor még kezdő lépésként elénekelt Tom Jones dallal.

A fesztivál szempontjából pedig talán a legizgalmasabb „megálló” a bábszínházra és az egykori társulatára való visszatekintések voltak, de nem csak szóban, hanem zenei élményként is, amikor a bábszínház zenei tanácsadójaként és zeneszerzőként tevékenykedő Dankó János azon dalaiból hallhattunk, amelyek Fux Pál és Kovács György munkássága alatt hangzottak el a bábszínpadon, ilyenek volt egy Hófehérke feldolgozás játékkal teli dallamai is.

A majdnem három órás koncert zárása képpen Kovács György rendezéseinek, szerepeinek hosszú listája, régi plakátok, képek kerültek kivetítésre, ezt követően a jelenlegi bábszínészek egy báb-etűddel léptek a zenészek közé, hiszen ahol egykor a régieknek köszönhetően a bábok világa volt, azok között a falak között most is az van, mert kell egy hely, ahogy a Szigligeti Társulat néhány színésze a többiekhez lépve, és mindannyian, együtt a közönséggel énekelték a nemrég bemutatott A padlás előadásukból.

Olykor a hiány érzése miatt nehéz, ugyanakkor mégis örömet okoz az emlékezés, ahogy felidézzük saját és közös múltunkat egy városban, ahol éltünk, ahogy ránkhagynak olyan emlékeket, amelyeknek nem voltunk részesei, de abban a városban és abban a bábszínházban történtek, ahol most vagyunk.